Az öröklési szerződéssel az örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi (Ptk. 655. § (1) bekezdés). Az öröklési szerződés tehát egy olyan tartási vagy életjáradéki szerződés, ahol a tartás vagy életjáradék ellenértéke nem valamilyen vagyontárgy – az esetek többségében ingatlan – tulajdonjogának átruházása, hanem a teljes hagyaték vagy annak meghatározott része. Ugyanakkor lényeges különbség az, hogy a hagyaték tulajdonjogát az eltartó csak akkor szerzi meg, ha az örökhagyó meghal.

Az öröklési szerződés érvényességéhez – speciális jelleggel –  két tanú aláírása is szükséges, függetlenül attól, hogy azt – ingatlanra vonatkozó öröklési szerződésnél kötelező módon – ügyvéd is ellenjegyzi, illetve közvégrendeleti formában érvényes.

Az örökhagyó arról a vagyonáról, amelyet öröklési szerződéssel lekötött, sem élők között, sem halál esetére nem rendelkezhet. Az öröklési szerződéssel lekötött ingatlanra – az örökhagyóval szerződő fél javára – az ingatlan-nyilvántartásban elidegenítési és terhelési tilalmat kell bejegyezni, amely teher az örökhagyó haláláig, illetve hagyatékának átadásáig az ingatlannyilvántartásban fog szerepelni.

Az öröklési szerződés módosítására és megszűnésére a tartási és életjáradéki szerződés szabályait kell alkalmazni, így a bíróság a szerződést – mindkét fél érdekeinek figyelembevételével – módosíthatja, illetve megszüntetheti, ha annak feltételei fennállnak. A fenti szabályokat az indokolja, hogy az öröklési szerződés a felek között olyan tartós, esetenként hosszantartó kapcsolatot hoz létre, amelynek során elképzelhető, hogy a körülmények megváltoznak. A szerződés megszüntetése csak a végső megoldás, ilyen esetekben azonban a felek között el kell számolni, és az örökhagyót valamilyen formában a már megvalósult tartás vagy életjáradék értékének visszatérítésére kell kötelezni.

dr. Fila László ügyvéd