Szokolyai családtábor 2004.

Kicsik és nagyok, másfél évestől 50 évesig ülik körül a szokolyai református konferenciatelep ebédlőjének az asztalait. Tíz család vállalkozó szellemű tagjai ők, akik négy napot töltenek együtt jókedvben, békességben. Vannak már közöttük mélyebb barátságok, de a négy nap alatt újak szövődnek, a nyitottság, a befogadás készsége ugyanis mindenkire jellemző.

A közeli nógrádi vár elérése és meghódítása a tábor egyik feladata. Kisebb árkokon átvezető, egyébként könnyű erdei út vezet el a várhoz, melynek végén a fáradt várfoglalókat üdítő málnázás lepi meg. A vár tövében csak a legkisebbek riadnak vissza a csúcs megmászásától, a páratlan kilátás a felkapaszkodókat mindenért kárpótolja.

eresd a kijelölt pontokat az erdő rejtett zugaiban! Ehhez a tájfutáshoz használatos térkép segíti a családokat. „Együtt könnyebben megy” jelszóval két-két család közösen indul ezen a nehéznek tűnő, de egyébként gyönyörű helyeken átvezető erdei úton.

A leleményesség, a találékonyság, no meg az együttes munka jutalma, hogy mindenki visszatalál az induló ponthoz.
S a jutalom? Vili bácsi fenséges citromos-ananászos tortája!

Este a tábortűznél a családok fergeteges előadásokat adnak elő, amivel előre készültek, hogy a többieket szórakoztassák! Kicsik—nagyok fantasztikus hangulatot teremtettek!

004. Szokolyai-olimpia! Az olimpia helye nem tévedés, ugyanis Szokolyán is olimpiai napra ébred a kis csapat. Zászlófelvonás, indulóírás, eskütétel indítja a versenyeket, ahol különböző korosztályok mérik össze ügyességüket a legkülönbözőbb versenyszámokban ( futás, súlyemelés, távolugrás, kislabdadobás, kosárbadobás). Az egyéni és csapatversenyek során érmek sorait szerezhetik meg a résztvevők. Az ovis-olimpia apró tagjai még finom süteménnyel is meglepik a táborozókat.

agdi néni és Vili bácsi különleges kategóriában indulnak. A családokat saját készítésű és sütésű lángossal ajándékozzák meg . A kisebb nyári zápor sem tudja akadályozni a szabadtéren sülő finomság elkészülését, ehhez Balázs nyújtja önzetlen segítségét. A sok éhes száj pedig bizonyítékát adja, hogy nem fáradoztak hiába.

Foci-foci-foci és még egyszer foci! Az apucik klubjának oszlopos tagjai és az utánpótlás mérhetik össze tudásuk legjavát. Gólok is születnek , minden találatot nagy ováció övez. A valódi eredmény? Izomláz, végtagfájdalmak az apucik oldalán, fáradhatatlan energia és csillapíthatatlan étvágy az utánpótlás oldalán.

Bátorságpróba! Ki ne lenne bátor? Vagy csak azt hiszi magáról? Lemérheti, ha a koromsötét éjjeli erdőn minden ijesztgetés ellenére célt talál. Igaz, a szentjánosbogarak és a csillagok szabályt szegnek, mert világításukkal könnyítik a próbára vállalkozók feladatát, de a résztvevők teljesítményét ez nem mérsékli.

Reggeli csendes elmélkedés Csaba bácsi vezetésével. Szavai segítenek, hogy jobban figyelhessünk egymásra a nap folyamán, s kinek adjuk este a szeretet-szivecskét.

Búcsúzó, integető kezek, melyek nem intenek azért végleg búcsút egymásnak. Hiszen itthon, Kerepesen a folytatás következik. A tábor együtt átélt pillanatai beépülnek a kis közösségünk életébe: emlékszel erre?…… emlékszel arra? S máris megelevenedik a júliusi néhány nap valamelyik eseménye. S azért, hogy erre vállalkoztak és átélték velünk e négy napot a családok minden tagjának egy nagy KÖSZÖNET!