Június 28-án indult el 18 fős csapatunk, hogy birtokba vegye egy hétre a mátraszőlősi
táborhelyet a volt plébánia épületében.

Az idei elsőáldozók énekéről “Napsugár tábor”-nak neveztük magunkat, és azt hiszem méltók voltunk e fedőnév viseléséhez. A kislányokból áradtak a jótékony, szívet melengető sugarak, akár munkáról, akár szórakozásról volt is
szó. Az egymásra figyelés legjobb bizonyítéka, hogy a záró tábortűznél mindenki helyesen találta el, ki volt a hét folyamán az őrangyala, aki vigyázott rá.

Minden napnak megvolt a tervezett menete; kirándultunk a helyi Rákóczi kápolnához,
– Mátraverebély-Szentkútra, – és Hollókőre. A hosszabb gyalogos túrák mély nyomokat hagytak, mert a gyerekek versben is megemlékeztek róla. (egy csapatverseny alkalmával 4 soros verset kellett rögtönözni a tábori életünkről.)

Íme a “hősköltemények”:

1. Oly jó itt lenni, – sokat nevetni,
– izgalmakban részt venni,- a lakosztályban pihenni.
2. Sokat gyalogoltunk, – nagyon elfáradtunk,
– strandon is voltunk, – de alig aludtunk.
3. Kerepesről jöttünk, – nagyon sokat nevettünk,
– sokat gyalogoltunk, – nagyon kifáradtunk.
4. Mátraszőlősön vagyunk, – itt élményt nem hagyunk,
– sok a móka és kacagás, – kirándulás és túrázás.

Pásztón
tett látogatásunk alkalmával, nem csak a strandoltunk, de megnézhettük a templomot,
az éppen felújítás alatt lévő orgonát, és a kápolnát is. A templom melletti
üveghutát, és a kolostor romjait is láttuk.
Nagy
élmény volt a lányoknak a Hollókői kirándulás, ahol – női mivoltukat nem tagadva
meg – kitört a vásárlási láz. Valóban sok szép portéka, értékes népművészeti
mestermunkák csalogatják itt a turistákat. Megpróbáltuk az igazi értékeket,
és a hagyományokat felfedezni ebben a kis faluban, amely méltán vált a világörökség
részévé. Sajnos éppen üzemelő fazekas műhelyt nem láthattunk, de Margit néni
jóvoltából, bepillantást nyertünk a szőnyeg-és kelmeszövés rejtelmeibe.

Mindennapi lelki programunk a közös imádságok, éneklések, és a játékos hittanórák voltak, ahol egyéni és csapatmunkában mérték össze a lányok tudásukat. (A játékok során mindenki nyert apróbb ajándékot.) Váratlan öröm volt számunkra, hogy az egyik este – a hittanos foglalkozás közepette – András atya toppant be, és velünk
imádkozott, vacsorázott. Csütörtök este részt vettünk a szentmisén, megismerkedhettünk a plébános atyával, aki beszélt nekünk a templom és Mátraszőlős történetéről.
A szentmisén négy kislány ministrálhatott, és elénekeltük a névadó énekünket is. (“Azt akarja Jézus, legyek napsugár…”)

A kimerítő napok végét egy-egy videó film megtekintésével, vagy mesével fejeztük be, (A két Lotti, és a Pollyanna c. filmek) majd az utolsó esténket a záró tábortűz, és a már hagyománnyá váló jelmezes műsor tette emlékezetessé. De nem maradt el az éneklés, a szalonnasütés, és a nagy sikerű tombola-sorsolás sem. Megtörtént az oklevelek átadása, melyet a táborban tanúsított erények elismeréseként vehettek át a kislányok. A tábortűz lángjait eloltottuk, de szívünkben a szeretet lángja, amit magunkkal hoztunk ebből a táborozásból, tovább ég.

A jó Isten segítségével, jövőre Veletek ugyanitt!
(Táborvezető: Mariann)

Egyik este saját tudományukat mutathatták be a kislányok, amikor is palacsintasütő versenyt rendeztünk. Természetesen díjazva lettek az abszolút kezdő,- de az “öreg” sütők is.