Egy délben, amikor Törpeháza főutcáján hazafelé lépegettem, arra lettem figyelmes, hogy körülállnak a pajtásaim egy kisfiút, törpe volt ő is, mint mindannyian, és ezt a versikét mondogatják:

Lala, Lajos, Alajos,
Füled hegye olajos!

Már hallottam róla, hogy le fog telepedni falunkban egy újabb törpecsalád, könnyű volt hát kitalálnom, hogy a kisfiú, akit nem ismertem, ehhez a családhoz tartozik, Tudhattam ezt abból is, hogy Lala volt a neve. Ezek a különleges nevek ugyanis, mint Moha, Gyopár, Kutykurutty, még ma is csak Törpeházán szokásosak. Persze, csúfolni valakit, mert más a neve, mint a miénk, butaság is, rosszaság is. Odasiettem hát Lalához, és kezet nyújtottam neki. Tudtam, hogy akivel én kezet szorítok, azt nem merik csúfolni többé. Rögtön meg is hívtam magunkhoz, és ettől kezdve majdnem minden délután együtt voltunk. Nemcsak a játszás kedvéért voltunk együtt ilyen sűrűn, hanem azért is, mert Lala, noha idősebb volt nálam vagy két esztendővel, tudás dolgában igen gyönge lábon állt. De hiába tanultunk, és hiába játszottunk együtt minden nap, pajtásaim nem szerették meg. Azt mondogatták róla, hogy ravasz és hogy előbb-utóbb magam is abba fogom hagyni a barátkozást vele. És egyszer nyáron majdnem igazuk lett.

Egy napon vásár volt a völgybéli falucskában, és Lala meg én már korán reggel lementünk. Volt akkor vagy hét krajcárnyi megtakarított pénzem, és tudtam, hogy a játékos-sátrakban ezt dalolják az árusok:

Hét, hét, hét,
minden darab hét.

Mihelyt leértünk, oda is siettem a legelső játékos-sátorhoz, és a következő pillanatban már azt is tudtam, hogy semmi értelme tovább keresgélnem. Az árus egy pojáca-bábut tartott a kezében, a bábu derekán meg-megrántott egy karikát, s a pojáca olyankor – csinn! – összecsapta a kezére erősített cintányért. Az árus asztalán vagy húsz-harminc ugyanolyan pojáca ült. Fölemeltem a hozzám legközelebb esőt, és tüstént úgy megszerettem, mintha már sok-sok éve ismertem volna. És jóformán el sem kellett neveznem, úgy éreztem, hogy már régóta tudom a nevét: Csinn-csinn a neve, mi is lehetne más?

Lala egy kis játékpisztolyt vásárolt, aztán járni kezdtünk a vásárban, nézelődtünk. A falu végén kötéltáncos csúszkált előre-hátra egy szál kötélen, s mi is leültünk a fűbe a nézők közé. Csinn-csinnt kettőnk közé ültettem, és nekitámasztottam egy nagy kőnek, hogy fölfelé nézzen, láthassa ő is a kötéltáncost. S mialatt igazgattam a követ, megpillantottam a fűben egy vadonatúj kereplőt. Körülnéztem, és fölmutattam:

– Kié?

Egy öreg néni tüstént mutogatni kezdett Nógrádverőce felé:

– Arra mentek, ni! Egy kékruhás csöppség! Most ment el arra az anyjával!

Fölugrottam, futottam, s futtomban visszakiáltottam Lalának:

– Vigyázz Csinn-csinnre! Tüstént itt vagyok!

De ebből a tüsténtből lett egy fél óra is. A kék ruhás csöppség már jóval távolabb járt, mint gondoltam, és abban a pillanatban, amikor átadtam neki a kereplőt, zuhogni kezdett a zápor. Tudtuk már reggel óta, hogy esni fog, s meg kellett ígérnem édesanyámnak, hogy nem ázom meg, beállok valahová. Be is álltam, bár nagyon aggódtam Csinncsinnért: jaj, ha ott felejtette Lala az esőben! Csak akkor nyugodtam meg, amikor visszatérőben megláttam a követ, és Csinn-csinn nem ült ott.
A megnyugvást azonban elhamarkodtam, amikor ugyanis a körhintánál rátaláltam Lalára meg Csinn-csinnre, Lala ellökte a kezemet, és így szólt:

– Mit akarsz? Ez nem a tiéd. Most vette nekem egy bácsi.

Azért volt olyan iszonyatos a bánatom, mert tudta Lala, hogy tudom, hazudik. Nem is lopás volt ez, inkább rablás, de olyan ravasz rablás, hogy rá se lehetett bizonyítani a rablóra. Nagy nehezen mégis kinyögtem:

– De hát akkor. Csinn-csinn most hol van?

Lala felém fordult, csak megrántotta a vállát, és gúnyosan elmosolyodott:

–Mit tudom én! Hát nem vitted magaddal?

Mondani akartam, hogy hiszen visszakiáltottam, hogy vigyázzon rá, de ekkor már jött fölfelé a sírás, legörbült a szám már nem bírtam beszélni. Fájt a szívem a kedves Csinn-csinnemért is, de még jobban szenvedtem a megalázástól, amelyet Lala elkövetetett rajtam.

( A folytatást a júniusi számban olvashatod el, mely június 7-én jelenik meg és a templomban juthatsz hozzá!)