Leány tábor 2010

Az egy hetes hittanos leány-táborunkat ismét Börzsönyligeten tartottuk az erdei környezetben lévő Szent Margit-házban.
Miután elbúcsúztunk a szülőktől, – akik segítségünkre voltak az utazásban – berendezkedtünk a házban, megbeszéltük a tábori napirendet, a naposok feladatkörét, majd rövid sétát tettünk a környéken. Ebédig a Patak étterem melletti (ahol minden nap ebédeltünk) szabadidő parkban játszhattak és ismerkedhettek egymással a lányok. Délután folytatódott a játék a tábor – hintákkal és ping-pong asztallal – jól felszerelt udvarán. Ezt követte a hittanos foglalkozás, amelynek keretében a hét minden napján  négy fős csapatokban mérték össze tudásukat a hittanosok. Ugyancsak állandó program volt a napi kézműves foglalkozás. Könyvjelzőt hímeztek, karkötőt, vagy egy tizedes rózsafüzért, vagy műanyagszál fonást (Scooby-Doo) készítettek az ügyes kezek. Este megnéztük DVD-ről „A neveletlen  her-cegnő” c. filmet. — Kedd reggel (vonattal, komppal) Nagymarosra és Visegrádra indultunk. A visegrádi Királyi Palota megtekintése után kis pihenőt tartottunk a Duna parton. Nagymaroson megnéztük a Dunakanyar egyetlen ma is álló középkori egyházi műemlékét a Szent Márton templomot, majd három áldozatra kész kislánnyal, a sok meredek lépcsőn át, a keresztút állomásait követve a Kálvária-kápolnához mentünk. — A szerdai napon busszal Szokolyára utaztunk a Kacár-tanyára, ahol megismerkedhettünk dédapáink korának népi mesterségeivel, a hagyományos gazdálkodással, népi játékokkal. A lányok megtanulták a csuhé bábuk, virágok készítését, az ügyesebbek a gólyalábon járást is. Az este fakultatív programja társasjáték, ill. esti mese hallgatása volt. — Csütörtökön kisvasúttal Királyrétre utaztunk. Az állomás közelében egy 750 méteres hajtánypálya található. A gyerekek nagy örömmel próbálták ki a lábbal hajtható hajtányokat (vagy ha úgy tetszik sínbicikliket). A hajtányozás izgalmai után a Királyréti-tó partján elfogyasztottuk a tízórainkat, majd a Szén-patak melletti játszóteret “vettük birtokunkba”. Ezután az eredeti tervünkhöz képest,- a nagy hőség miatt – lankás terepen csak kisebb túra következett, amit a csapat nagy örömmel nyugtázott. Szükség is volt a tartalék erőre, mivel a szálláshelyre visszatérve, a hagyományos palacsintasütő verseny következett. Négy kislány díjazásban részesült, mert először, és ügyesen sütöttek palacsintát. Ezen a napon megünnepeltük Boglárka 11. születésnapját is; énekkel, fagyitortával és ajándékkal köszöntöttük. — A pénteki napot – Sarlós Boldogasszony ünnepén – 8.00 órakor szentmisével kezdtük a Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza Monostorának templomában. Kérésünkre a nővérek bemutatták templomukat, különleges hangszereiket és beszéltek a monostorban töltött életükről. Saját készítésű szörpjeikkel vendégeltek meg minket. Ezt követően a délelőttöt a kismarosi Duna parton pihenéssel, lubickolással töltöttük, és alkalom volt az esti műsor gyakorlásához is. Ebéd után – bejelentkezésünkre – a helyi Falumúzeumban vártak minket, ahol állandó helytörténeti kiállítás mutatja be Kismaros történelmét. A délutáni hittanos foglalkozáson megtörtént az eredményhirdetés, ajándékokkal jutalmaztuk a három csapat egész heti munkáját. Hasonlóképpen díjaztuk a szavazásra bocsátott hímzéseket, amiket a lányok a kézműves foglal-kozásokon készítettek. Az esti tábortűznél a csapatok műsort adtak, szalonnát sütöttünk, énekeltünk és játszottunk. Sor került az oklevelek átadására (kinek-kinek érdeme szerint) és az „Őrangyalok” felfedésére. (Észrevettük-e, hogy melyik társunk vigyázott ránk és segített minket kiemelkedő figyelemmel a hét során) Ezúttal sem maradt el a tombolasorsolás. A tombolajegy ára csupán egy jócselekedet volt…
A szombat már a búcsúzás napja volt. A délelőtt csomagolással, rendra-kással telt, de ekkor is jutott idő a csapatok közti sorversenyre. Az ügyességi feladatokon kívül a lányoknak rövid imát kellett írni, – ill. a megadott négy szó felhasználásával egy mesét. ( Az általuk írt imák a templom faliújságján olvashatók. A mesék közül a nyertes mesét itt tesszük közzé.) Dicséret illet mindenkit a szép írásokért!
A táborvezetésben segítségemre lévő Iványiné Margitkának a nevében is remélem, hogy a hittan-táborból mindenki szép emlékekkel, élményekkel tért haza, és ezalatt az egy hét alatt megtapasztalta a felebaráti szeretet, az együttlét örömét. Köszönetünket fejezzük ki az utazásban segítő Szülőknek, és a Plébános Úrnak.
(Sohan Andrásné Mariann táborvezető)