Hozzád, Veled, Neked,
Mondani egy utolsó éneket,
Imában ömleni Eléd,
Legutolsó, de hűséges cseléd…! Tovább a folytatáshoz →

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE

Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony. Tovább a folytatáshoz →

Köszönöm, Istenem az édesanyámat!

Amíg ő véd, nem ér semmi bánat!

Körülvesz virrasztó, áldó szeretettel,

Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell,

Áldott teste, lelke csak érettem fárad,

Köszönöm, Istenem az édesanyámat. Tovább a folytatáshoz →

Miatyánk ki vagy a mennyekben,
harcokban, bűnökben, szennyekben,
rád tekint árva világod:
a te neved megszenteltessék,
a te legszebb neved: Békesség! Tovább a folytatáshoz →

Volt egyszer egy csoport béka…

… akik versenyezni akartak. Tovább a folytatáshoz →

Havas Krisztus-kereszt az erdőn
Holdas, nagy, téli éjszakában:
Régi emlék. Csörgős szánkóval
Valamikor én arra jártam
Holdas, nagy, téli éjszakában. Tovább a folytatáshoz →

Olykor a bíbor alkonyatban

Elnehezedik a szívem —

Felnézek a nagy, csuda égre,

És látást látok, úgy hiszem. Tovább a folytatáshoz →

Ádáz kutyám, itt heversz mellettem.
Amióta a gazdád én lettem,
ez a hely a legjobb hely tenéked:
nem érhet itt semmi baj se téged.
Rajtam csügg a szemed, hív imádás
együgyű szálán csügg, boldog ádáz.

Tovább a folytatáshoz →

Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Zavart lelkem tegnap mindent bevallott: Tovább a folytatáshoz →

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze. Tovább a folytatáshoz →